Az utolsó beavatkozás 1941-ben történt, amikor hozzá építettek egy lakóházat és egy fedett tornácot, nebben az állapotban és formában tekinthető meg ma is.
A vízimalomból és lakóházból álló épületegyüttes folyami és zúzott kőalapra épült.
A kőalapra vastag tölgyfatalpat fektettek, és erre húzták fel a boronafalakat. A háztető két szakaszban épült: az eredeti szalmából készült, de az utolsó átépítés során cseréptetőt kapott az épület.
A ház beosztása: a malom működő része a ház első felében kap helyet; az alagsorban található a fából készült fogaskerekekből és a malomkőből álló szerkezet; a földszinten deszkákból álló pódium található, itt tartották a búzával vagy kukoricával teli zsákokat, innen töltötték be egy fatölcséren keresztül a gabonát a malomkerékbe. Ugyanitt tárolták az őrleményes zsákokat is. A malom melletti kis helyiségben felügyelték és vámolták az terményt. Az épület hátsó részén foglal helyet a vízimolnár családjának a lakóháza.
A ház tornácáról be lehet menni a vízimalom szerkezetéhez, a molnár szobájába és a lakóházba is. Hátul egy kijárat található.
Kívül, a malomszerkezet elemei és egy vízhajtású kerék látható. A vizet egy úgynevezett vizi ládába irányítják, a befolyó víz mennyiségét egy gát és zsilip szabályozza.
A komorzáni vízimalom, az egyetlen még működő malom a Leckence patak völgyében, tulajdonosa Vasalie Ion.